Az általa feltalált, ma már világszerte elterjedt gyógyszerészeti találmányok korunkban már természetesnek tűnő eljárásnak minősülnek. Ám nem volt ez ennyire egyszerű 1925-ben, ugyanis számtalan buktatón és nehézségen kellett az ötletnek a kivitelezés során eljutnia odáig, hogy életképessége és nagyszerűsége széles körben igazolást nyerjen. S érdemes történetileg azt is áttekinteni, hogy milyen hatások, körülmények, késztetések juttatták el a fiatal elmét oda, hogy bátran dacoljon a tudományos világ bevett dogmáival. A kor, amelyben született bizony egyáltalán nem dédelgette az effajta tevékenységet, 1896. december 27-én született a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tiszavasvári előd-településén, Büdszentmihályon. Családjában négy gyógyszerészt is találunk, többek között idősebb bátyját, a 6 gyerekes család elsőszülött, ezért különleges privilégiumokat élvező gyermekét, Kabay Pétert.
Mire a János életének komoly íve elindult, addigra a hazai és nemzetközi politikai-gazdasági helyzet instabillá, s az emberi szellem nagy találmányainak születését egyáltalán nem inspirálóvá vált. S bár kimondottan jómódú családba született, édesapja ugyanis a falu főjegyzője, köztiszteletben álló egyik első embere volt, egy történelmi fordulat mindent megváltoztatott. A tisztességes Kabay József példamutatóan minden pénzét hadikölcsönbe fektette, ám az új kormány ezért egyáltalán nem volt hálás, s közel a 70. életévéhez egyik pillanatról a másikra leváltotta megfosztva ezzel egzisztenciájától. A kényelmes főjegyzői házból a falu végén található kétszobás vályogházba kellett, hogy átköltözzön a család. Jánost ez nem zavarta, hiszen soha nem a vagyon, hanem az elgondolkodtató szellemi dolgok inspirálták, viszont ez a fordulat egyértelműen kihatással volt életútjára, ugyanis szülei az Ő, és Rezső nevű öccse tanulmányait már nem tudták finanszírozni.
Idősebb bátyjai közül Péter gyógyszerész, József orvos lett, János pedig eredetileg a József Nádor Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán kezdte meg a tanulmányait, amit az 1. világháború szakított meg, és az említett negatív fordulat miatt már nem is folytatta, hanem, hogy segítsen szüleinek, átiratkozott a gyógyszerészeti karra 1921-ben. A fizetést is adó 2 év gyakornoki idő után ugyanis csupán 2 év budapesti tartózkodást igényelt ez az intézmény, az adott helyzetben ezért volt előnyösebb. Tanulmánya költségeit Péter bátyja előlegezte meg, mely tartozását a vakációk alatt és a mestervizsgát megelőzően a hajdúnánási patikában dolgozva maradéktalanul vissza is fizetett.
Már ekkor megmutatkozott különleges és szenvedélyes „preparatív” természete, lényének speciális kutató alkata: sokszor sikerült a kezdetleges házi laboratóriumban előállítani a gyógyszertárból hiányzó vegyszereket. Az egyetemen a botanikát, a szerves kémiát, s legfőképp a laboratóriumi kísérleteket kedvelte. Kedvenc tanára, életének és későbbi találmányának, küzdeleminek meghatározó mentor erejű személyisége, az öt nyelven beszélő nemzetközileg elismert botanika professzor, dr. Augusztin Béla volt. Egy olyan tanár, aki valóban az életre nevelt, s ő volt az első, aki felismerve a fiúban rejlő géniuszt, önálló gondolkodásra biztatta őt.
Jánost ezen felbátorodva, és az őt régóta foglalkoztató gondolat jegyében, a múlt századi említett tudósok által megindított nyomvonalon haladva, s a hadikórházban látott kínok emléke által vezérelve nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy a morfinból készült fájdalomcsillapítót nem csak külföldről lehetne behozni, hiszen az alapanyag, a mák ott van helyben, a nánási patika kertjében is. Alaptézise, lett, hogy: „Márpedig, ha ott van, valahogy ki is lehet nyerni.” Első kísérleteit tehát szenvedélyes kitartással, bámulatos problémamegoldó koncentrációval és okos, szenvedélyes megközelítéssel a hajdúnánási patika egyszerű laboratóriumában kezdte kezdetleges felszereltséggel és a laboratóriumi munkában való minimális jártassággal. Minden szabadidejét ezzel töltötte: fazékban áztatta a levágott mákfejeket és a nyári napra kitett tányérokban próbálta meg sűríteni. A kísérleteket minden nap, szívós kitartással, elképesztő „monoton tűréssel” megismételte, s feljegyezte a levelek színváltozását és savasságát. Különféle vegyületeket próbált ki a hatóanyag leválasztáshoz, de még nem tudta kimutatni a morfint. Nem lehet csodálkozni, hogy járatlanul és kezdetleges körülmények közt végzett vizsgálatai még nem hoztak pozitív eredményt, viszont kitartását mindenképp lehet csodálni, mert épp ez a tulajdonsága-mely minden komoly emberi siker alapja- vezette el később a végső megoldáshoz.
Kabay János 1924 májusában szerezte meg gyógyszerész diplomáját kitűnő eredménnyel. Munkája és későbbi találmánya szempontjából döntő momentumnak számít, hogy friss diplomával a zsebében- még a szüleihez való hazautazás előtt- felkereste kedvenc professzorát, Dr. Augusztin Bélát, aki értő elismeréssel hallgatta meg János utolsó éveinek kísérleteit. Azonnal felismerte, hogy zseniális tanítványa közel jár a Serturner kísérletei óta eltelt 120 év nagy vegyészeti talányának megoldásához: az akkor már gyógyszerként használt morfin közvetlenül máknövényből történő előállításához, mellyel-a már említett pusztán analitikai sikereken túl- a már említett francia és német tudósok hiába próbálkoztak. Dr. Augusztin azonnal állást ajánlott neki a Gyógynövény-kísérleti Állomáson, hogy segítse munkáját, hisz itt szabadon használhatta az intézet könyvtárát és laboratóriumát. Külön jelentőséggel bírt az az opció is, hogy az Állomás kertjében fél holdon szabadon még mákot is termeszthetett, ami azért volt meghatározó a későbbi siker tekintetében, mert sokáig a sok manipuláción átment anyagnak volt betudható a korábbi kísérletek sikertelensége, míg a saját termesztésű, relatíve nagyobb területen termelt mákkal végzett kísérletek végül meghozták a sikert. Ez idő alatt egyébként az akkor még tervezett doktori disszertációján dolgozhatott a professzor felajánlásból és támogató szakmai oltalma alatt, s zseniális éleslátásra vallott, hogy a volt tanára János hivatalos munkaköreként „a kábítószerek alapanyagát képező növények vizsgálatát”jelölte meg.
S a sors tudatos szeszélye valószínűleg célzatosan keverhette a lapokat ekkoriban, hiszen ugyanaznap, 1924. szeptember 1-jén kezdte meg munkáját ugyanitt, - csak ő már hivatalos doktorátusát megszerezve - Augusztin 2. jelöltjeként az egyetemet „summa cum laude” minősítéssel elvégző fiatal, gyönyörű és különleges tudós nő Dr. Kelp Ilona, akihez az azonnali szakmai és emberi szimpátián túl nagyon gyorsan komoly érzelmi kötelék is fűzte rövid idő alatt Kabay Jánost. Végül nem csak élete, hanem kutatásai és munkássága, egész élethivatása és találmányaiban is társa lett ez a rendkívül okos, finoman cizellált észjárású, szenzibilis vegyész doktornő. Kelp Ilona egyébként mind a mai napig az egyetlen nő, akinek arcképe helyet kapott a várpalotai Thury-várban található Nagy Magyar Vegyészek Arcképcsarnokában, ami magáért beszélő kuriózum. A kemény akaratú hölgy elképesztően nehéz utat járt be a doktorátusig, hisz félárvaként, 15 éves kora óta dolgozott, hogy tanulmányait finanszírozni tudja, s rendkívüli szelleme miatt az egyetemen Ő volt az egyetlen nő, aki külön engedéllyel bejárhatott a Műegyetemre dr. Zemplén Géza szerves kémia előadásaira. Kémia-fizika doktori címének megszerzése után az intézetben az illóolajok kivonásával és analízisével kezdett el foglalkozni. Átlagon túlmutató tehetsége és kiváló alkalmazkodó-analitikai képessége nagy jövőt sejtetett számára. Nem véletlenül bontakozott ki közöttük szó szerint sírig tartó szerelem, emberi-érzelmi és szakmai rezonancia.11 évig tartó házasságuk alatt (1925 május 30-án házasodtak össze) Ilona nem csupán 2 gyermekük (Jánoska és Icike) édesanyja, odaadó feleség, hanem kutató társa és támasza is volt Jánosnak, módszeres analitikai adottságaival remekül kiegészítve férje jövőbe látó eszméit és minden akadályt legyőző makacs kitartását. Egyfajta „magyar Curie-házaspárként” dolgoztak ők együtt, nélküle Kabay nem tudta volna megvalósítani azt a bámulatos és minden szempontból hihetetlen életművet, találmány-rendszert, amit megalkotott. Fiúk, ifj. Kabay János szerint: „Nagyon összeillettek, a társadalmi élettől mindketten tartózkodtak és egyformán égett bennük a szakmai ambíció.”
A közös munka roppant inspirálólag hatott Kabayra, már 2 közleménye is megjelent a Gyógyszerész-tudományi Értesítőben, s szakadatlanul folytatták a „mák-os”kísérleteket, a korábbinál is nagyobb lelkesedéssel, mert házasságukhoz kellő és méltó létalapot kívántak teremteni. A hajdúnánási patikából gondosan bepalackozva felhozott, bepárolt extraktumokból 1925 tavaszára az újabb feloldást és az ismételt kicsapást követően az elemzés végre igazolta a morfin jelenlétét. S innentől már közös erővel és fokozott tempóval dolgoztak és beszerezték a szükséges eszközöket (kismotor, vágógép, rázógép, nagy térfogatú sűrítő, lombik, vákuumszűrő), végül az erőfeszítések következtében a fiatal, magyar kutató párnak - végtelen hitük, tehetségük és kitartásuk folytán - a zölden levágott mákból János elgondolása szerint sikerült leválasztani a már igazolt jelenlétű morfint. Dr. Augusztin Béla tanácsára és segítségével kérvényezték az eljárást a szabadalomra, a szövegben kiemelték, hogy milyen komoly előnyökkel jár a múlt század óta az övéknél sokkal professzionálisabb körülmények közt kutatott ópium állapot elkerülése. Azt is megemlítették, hogy melléktermékként klorofilt is nyertek. Konok szívóssággal, aprólékos vizsgálatok eredményeként született hát meg a találmány. A szabadalmi kérvény benyújtásnak dátuma pedig: 1925.05.01. volt.
A „zöld" eljárás szabadalmának leírása a következő:
„Az ópium alkaloidákat tartalmazó növényeket zúzással megbontjuk, majd az így nyert rostokból e nedveket kipréseljük, és a kipréselt folyadékból a vízben oldhatatlan anyagokat szűréssel, a növényi nyálkát és gyantákat ólomecet adagolással összekötött főzéssel, majd erre következő szűréssel kiválasztjuk, az alkaloidákat lekötő savakat kalciumkarbonáttal semlegesítjük, majd ammoniumoxaláttal a kalciumot kiválasztjuk, végül az oldathoz szabad alkaloidák kinyerése céljából ammóniát adagolunk és a kivált alkaloidákat leszűrjük. Az első préselés után a présben visszamaradt rostanyagot sósavval gyengén savanyított vízzel összegyúrjuk, ismét kipréseljük, és az így kapott folyadékot az első préselésnél nyert folyadékhoz adjuk. A rostanyag kipréselése után egyesített folyadékokból a vízben oldhatatlan anyagokat, szűrőprésen kiválasztjuk és a présben visszamaradó csapadékból ismételt mosás és szárítás után chlorophillt alkohollal extraháljuk. A kivált ópiumalkaloidélkat benzollal kivonjuk, majd a benzolos oldatot bepárologtatva az így kapott morfinmentes alkaloidakeveréket alkálilúggal összedörzsölve vízzel hígítjuk és az oldhatatlanul visszamaradt narkotint szűréssel kiválasztjuk."
Kabay János kettőjük nevére akarta bejegyeztetni a szabadalmat, de a szerény Ilona ezt visszautasította mondván, hogy ő csak asszisztens volt és a jegyzeteket vezette, s a találmány maga a kipattanó első ötlettől a kidolgozásig teljes mértékben János munkája volt: „Csak asszisztens voltam, kezére jártam, jegyzeteket vezettem.” A szabadalmi bejegyzés megtörtént, s ezzel hivatalos rögzítést is nyert, hogy Kabay János magyar gyógyszerész a világon elsőként állított elő morfint zöld máknövényből az ópium fázis elkerülésével. Szabadalmának címe: Eljárás ópium alkaloidok előállítására. (Magyar Királyi Szabadalmi Bíróság Szabadalmi Leírás 89464.IV/h/2. osztály: Eljárás ópiumalkaloidák előállítására. Kabay János gyógyszerész Budapest.)
Mire a János életének komoly íve elindult, addigra a hazai és nemzetközi politikai-gazdasági helyzet instabillá, s az emberi szellem nagy találmányainak születését egyáltalán nem inspirálóvá vált. S bár kimondottan jómódú családba született, édesapja ugyanis a falu főjegyzője, köztiszteletben álló egyik első embere volt, egy történelmi fordulat mindent megváltoztatott. A tisztességes Kabay József példamutatóan minden pénzét hadikölcsönbe fektette, ám az új kormány ezért egyáltalán nem volt hálás, s közel a 70. életévéhez egyik pillanatról a másikra leváltotta megfosztva ezzel egzisztenciájától. A kényelmes főjegyzői házból a falu végén található kétszobás vályogházba kellett, hogy átköltözzön a család. Jánost ez nem zavarta, hiszen soha nem a vagyon, hanem az elgondolkodtató szellemi dolgok inspirálták, viszont ez a fordulat egyértelműen kihatással volt életútjára, ugyanis szülei az Ő, és Rezső nevű öccse tanulmányait már nem tudták finanszírozni.
Idősebb bátyjai közül Péter gyógyszerész, József orvos lett, János pedig eredetileg a József Nádor Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán kezdte meg a tanulmányait, amit az 1. világháború szakított meg, és az említett negatív fordulat miatt már nem is folytatta, hanem, hogy segítsen szüleinek, átiratkozott a gyógyszerészeti karra 1921-ben. A fizetést is adó 2 év gyakornoki idő után ugyanis csupán 2 év budapesti tartózkodást igényelt ez az intézmény, az adott helyzetben ezért volt előnyösebb. Tanulmánya költségeit Péter bátyja előlegezte meg, mely tartozását a vakációk alatt és a mestervizsgát megelőzően a hajdúnánási patikában dolgozva maradéktalanul vissza is fizetett.
Már ekkor megmutatkozott különleges és szenvedélyes „preparatív” természete, lényének speciális kutató alkata: sokszor sikerült a kezdetleges házi laboratóriumban előállítani a gyógyszertárból hiányzó vegyszereket. Az egyetemen a botanikát, a szerves kémiát, s legfőképp a laboratóriumi kísérleteket kedvelte. Kedvenc tanára, életének és későbbi találmányának, küzdeleminek meghatározó mentor erejű személyisége, az öt nyelven beszélő nemzetközileg elismert botanika professzor, dr. Augusztin Béla volt. Egy olyan tanár, aki valóban az életre nevelt, s ő volt az első, aki felismerve a fiúban rejlő géniuszt, önálló gondolkodásra biztatta őt.
Jánost ezen felbátorodva, és az őt régóta foglalkoztató gondolat jegyében, a múlt századi említett tudósok által megindított nyomvonalon haladva, s a hadikórházban látott kínok emléke által vezérelve nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy a morfinból készült fájdalomcsillapítót nem csak külföldről lehetne behozni, hiszen az alapanyag, a mák ott van helyben, a nánási patika kertjében is. Alaptézise, lett, hogy: „Márpedig, ha ott van, valahogy ki is lehet nyerni.” Első kísérleteit tehát szenvedélyes kitartással, bámulatos problémamegoldó koncentrációval és okos, szenvedélyes megközelítéssel a hajdúnánási patika egyszerű laboratóriumában kezdte kezdetleges felszereltséggel és a laboratóriumi munkában való minimális jártassággal. Minden szabadidejét ezzel töltötte: fazékban áztatta a levágott mákfejeket és a nyári napra kitett tányérokban próbálta meg sűríteni. A kísérleteket minden nap, szívós kitartással, elképesztő „monoton tűréssel” megismételte, s feljegyezte a levelek színváltozását és savasságát. Különféle vegyületeket próbált ki a hatóanyag leválasztáshoz, de még nem tudta kimutatni a morfint. Nem lehet csodálkozni, hogy járatlanul és kezdetleges körülmények közt végzett vizsgálatai még nem hoztak pozitív eredményt, viszont kitartását mindenképp lehet csodálni, mert épp ez a tulajdonsága-mely minden komoly emberi siker alapja- vezette el később a végső megoldáshoz.
Kabay János 1924 májusában szerezte meg gyógyszerész diplomáját kitűnő eredménnyel. Munkája és későbbi találmánya szempontjából döntő momentumnak számít, hogy friss diplomával a zsebében- még a szüleihez való hazautazás előtt- felkereste kedvenc professzorát, Dr. Augusztin Bélát, aki értő elismeréssel hallgatta meg János utolsó éveinek kísérleteit. Azonnal felismerte, hogy zseniális tanítványa közel jár a Serturner kísérletei óta eltelt 120 év nagy vegyészeti talányának megoldásához: az akkor már gyógyszerként használt morfin közvetlenül máknövényből történő előállításához, mellyel-a már említett pusztán analitikai sikereken túl- a már említett francia és német tudósok hiába próbálkoztak. Dr. Augusztin azonnal állást ajánlott neki a Gyógynövény-kísérleti Állomáson, hogy segítse munkáját, hisz itt szabadon használhatta az intézet könyvtárát és laboratóriumát. Külön jelentőséggel bírt az az opció is, hogy az Állomás kertjében fél holdon szabadon még mákot is termeszthetett, ami azért volt meghatározó a későbbi siker tekintetében, mert sokáig a sok manipuláción átment anyagnak volt betudható a korábbi kísérletek sikertelensége, míg a saját termesztésű, relatíve nagyobb területen termelt mákkal végzett kísérletek végül meghozták a sikert. Ez idő alatt egyébként az akkor még tervezett doktori disszertációján dolgozhatott a professzor felajánlásból és támogató szakmai oltalma alatt, s zseniális éleslátásra vallott, hogy a volt tanára János hivatalos munkaköreként „a kábítószerek alapanyagát képező növények vizsgálatát”jelölte meg.
S a sors tudatos szeszélye valószínűleg célzatosan keverhette a lapokat ekkoriban, hiszen ugyanaznap, 1924. szeptember 1-jén kezdte meg munkáját ugyanitt, - csak ő már hivatalos doktorátusát megszerezve - Augusztin 2. jelöltjeként az egyetemet „summa cum laude” minősítéssel elvégző fiatal, gyönyörű és különleges tudós nő Dr. Kelp Ilona, akihez az azonnali szakmai és emberi szimpátián túl nagyon gyorsan komoly érzelmi kötelék is fűzte rövid idő alatt Kabay Jánost. Végül nem csak élete, hanem kutatásai és munkássága, egész élethivatása és találmányaiban is társa lett ez a rendkívül okos, finoman cizellált észjárású, szenzibilis vegyész doktornő. Kelp Ilona egyébként mind a mai napig az egyetlen nő, akinek arcképe helyet kapott a várpalotai Thury-várban található Nagy Magyar Vegyészek Arcképcsarnokában, ami magáért beszélő kuriózum. A kemény akaratú hölgy elképesztően nehéz utat járt be a doktorátusig, hisz félárvaként, 15 éves kora óta dolgozott, hogy tanulmányait finanszírozni tudja, s rendkívüli szelleme miatt az egyetemen Ő volt az egyetlen nő, aki külön engedéllyel bejárhatott a Műegyetemre dr. Zemplén Géza szerves kémia előadásaira. Kémia-fizika doktori címének megszerzése után az intézetben az illóolajok kivonásával és analízisével kezdett el foglalkozni. Átlagon túlmutató tehetsége és kiváló alkalmazkodó-analitikai képessége nagy jövőt sejtetett számára. Nem véletlenül bontakozott ki közöttük szó szerint sírig tartó szerelem, emberi-érzelmi és szakmai rezonancia.11 évig tartó házasságuk alatt (1925 május 30-án házasodtak össze) Ilona nem csupán 2 gyermekük (Jánoska és Icike) édesanyja, odaadó feleség, hanem kutató társa és támasza is volt Jánosnak, módszeres analitikai adottságaival remekül kiegészítve férje jövőbe látó eszméit és minden akadályt legyőző makacs kitartását. Egyfajta „magyar Curie-házaspárként” dolgoztak ők együtt, nélküle Kabay nem tudta volna megvalósítani azt a bámulatos és minden szempontból hihetetlen életművet, találmány-rendszert, amit megalkotott. Fiúk, ifj. Kabay János szerint: „Nagyon összeillettek, a társadalmi élettől mindketten tartózkodtak és egyformán égett bennük a szakmai ambíció.”
Dr. Kelp Ilona és Kabay János
(Forrás: tion.hu)
(Forrás: tion.hu)
A közös munka roppant inspirálólag hatott Kabayra, már 2 közleménye is megjelent a Gyógyszerész-tudományi Értesítőben, s szakadatlanul folytatták a „mák-os”kísérleteket, a korábbinál is nagyobb lelkesedéssel, mert házasságukhoz kellő és méltó létalapot kívántak teremteni. A hajdúnánási patikából gondosan bepalackozva felhozott, bepárolt extraktumokból 1925 tavaszára az újabb feloldást és az ismételt kicsapást követően az elemzés végre igazolta a morfin jelenlétét. S innentől már közös erővel és fokozott tempóval dolgoztak és beszerezték a szükséges eszközöket (kismotor, vágógép, rázógép, nagy térfogatú sűrítő, lombik, vákuumszűrő), végül az erőfeszítések következtében a fiatal, magyar kutató párnak - végtelen hitük, tehetségük és kitartásuk folytán - a zölden levágott mákból János elgondolása szerint sikerült leválasztani a már igazolt jelenlétű morfint. Dr. Augusztin Béla tanácsára és segítségével kérvényezték az eljárást a szabadalomra, a szövegben kiemelték, hogy milyen komoly előnyökkel jár a múlt század óta az övéknél sokkal professzionálisabb körülmények közt kutatott ópium állapot elkerülése. Azt is megemlítették, hogy melléktermékként klorofilt is nyertek. Konok szívóssággal, aprólékos vizsgálatok eredményeként született hát meg a találmány. A szabadalmi kérvény benyújtásnak dátuma pedig: 1925.05.01. volt.
A „zöld" eljárás szabadalmának leírása a következő:
„Az ópium alkaloidákat tartalmazó növényeket zúzással megbontjuk, majd az így nyert rostokból e nedveket kipréseljük, és a kipréselt folyadékból a vízben oldhatatlan anyagokat szűréssel, a növényi nyálkát és gyantákat ólomecet adagolással összekötött főzéssel, majd erre következő szűréssel kiválasztjuk, az alkaloidákat lekötő savakat kalciumkarbonáttal semlegesítjük, majd ammoniumoxaláttal a kalciumot kiválasztjuk, végül az oldathoz szabad alkaloidák kinyerése céljából ammóniát adagolunk és a kivált alkaloidákat leszűrjük. Az első préselés után a présben visszamaradt rostanyagot sósavval gyengén savanyított vízzel összegyúrjuk, ismét kipréseljük, és az így kapott folyadékot az első préselésnél nyert folyadékhoz adjuk. A rostanyag kipréselése után egyesített folyadékokból a vízben oldhatatlan anyagokat, szűrőprésen kiválasztjuk és a présben visszamaradó csapadékból ismételt mosás és szárítás után chlorophillt alkohollal extraháljuk. A kivált ópiumalkaloidélkat benzollal kivonjuk, majd a benzolos oldatot bepárologtatva az így kapott morfinmentes alkaloidakeveréket alkálilúggal összedörzsölve vízzel hígítjuk és az oldhatatlanul visszamaradt narkotint szűréssel kiválasztjuk."
Kabay János kettőjük nevére akarta bejegyeztetni a szabadalmat, de a szerény Ilona ezt visszautasította mondván, hogy ő csak asszisztens volt és a jegyzeteket vezette, s a találmány maga a kipattanó első ötlettől a kidolgozásig teljes mértékben János munkája volt: „Csak asszisztens voltam, kezére jártam, jegyzeteket vezettem.” A szabadalmi bejegyzés megtörtént, s ezzel hivatalos rögzítést is nyert, hogy Kabay János magyar gyógyszerész a világon elsőként állított elő morfint zöld máknövényből az ópium fázis elkerülésével. Szabadalmának címe: Eljárás ópium alkaloidok előállítására. (Magyar Királyi Szabadalmi Bíróság Szabadalmi Leírás 89464.IV/h/2. osztály: Eljárás ópiumalkaloidák előállítására. Kabay János gyógyszerész Budapest.)